Gondolatok az “Egy év Rómában” című könyvről

Colosseum

Amikor először láttam ennek a könyvnek a borítóját, egyből megtetszett, főként, hogy április végén volt szerencsém három napot eltölteni az „örök városban”. A könyvesboltban végül nem vettem meg, de pár napon belül az egyik szomszédom és barátnőm, Reni kölcsönadta ezt a könyvet. Ezúton is köszönöm a barátságod, Reni!

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de engem a könyvek kapcsán már a borítóval és egy jó történettel. meg lehet venni. De mi számít jónak? Azt hiszem, erre sokan sokféle választ adnánk. Számomra fontos, hogy a történet során tudjak azonosulni valamelyik szereplővel, együtt tudjak haladni vele azon az úton, amelyet bejár a történet során. Mindazonáltal kedvelem az érdekes karaktereket, nem minden esetben az a szereplő marad meg az emékezetemben, aki valamilyen szempontból hasonlít rám, hanem akár az eltérő karakterek is.

Nos, az Egy év Rómában című regény hihetetlenül izgalmas, szenvedélyes és érzelmes regény. Az első oldalaknál lebilincselt és előhozta belőlem a „nem tudom letenni” érzést. A történet központjában Leila Findley, egy 34 éves írónő áll, akinek élete mélypontra került, alkotói válságán a főnöke és a legjobb barátnője egy római út révén próbálja átsegíteni, amelynek során meg kell írnia egy új kéziratot, különben a szerződését elveszti. Leila úgy gondolja, ez csak ürügy számukra arra, hogy távoltartsák őt Glasgow-tól, a kiadótól és korábbi kedvesétől, a családos Jeremytől. Igen, a szokásos helyzet, a fiatal nő beleszeret a főnökébe, aki a sors kegyetlensége folytán nem szabad, de mégis viszonyt kezd a beosztottjával, szexmentes házassága orvoslására. Leila teherbe esik a férfitól, aki közli vele, hogy nem veszítheti el a családját egy kis félrelépés miatt, így lelkiismerete megnyugtatására kiállít a nőnek egy csekket. A szerelmes nő teljesen összetörik a férfi ridegsége hatására, kétségbeesésében a szüleitől kér segítséget, akik sajnos elfordulnak tőle, végső elkeserdésében öngyilkosságot kísérel meg, melynek következtében sajnos elveszti a babáját.

Ilyen mennyiségű érzelmi megrázkódtatás után nem csodálom, hogy depresszióba esik és nem tudja folytatni az írást, sőt egy ilyen eset után nem is tudom elképzelni, milyen érzés lehet nap, mint nap együtt dolgozni valakivel, aki ennyi fájdalmat okozott nekünk. Mindannyian követünk el hibákat, de igazán az számít, hogyan állunk talpra a bukások után. Nagyon fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik úgy szeretnek bennünket, ahogy vagyunk, pozitív és negatív tulajdonságainkkal, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel együtt. Leila szülei felháborodnak az eseten, azt mondják a lányuknak, hogy szégyent hozott a nevükre, az apja kidobja őt a lakásukból. Szerintem a szüleinek éppen a helyzetben kellett volna igazán a lányuk és az unokájuk mellé állni és nem magára hagyni a bajban. A gyerek – fogantatásától függetlenül – isteni ajándék, ő ártatlan, nem tehet arról, ha történetesen éppen házasságon kívül fogan meg. Leila írói válságát nemcsak ennek a kapcsolatnak a zátonyra futása okozza, a regény során egyre mélyebb betekintést nyerhetünk lelke bugyraiba.

A római út során kijelölnek számára egy segítőt, Jonathan Raymond atya személyében, akinek szintén számos tragédia árnyékolta be az életét. Raymond atya a veszteségei ellenére elégedett és boldog, hálás azért, amije van. Lelila nem érti, hogyan tud egy olyan férfi, aki apa nélkül nőtt fel, mosolyogni azok után, hogy autóbalesetben elveszítette a feleségét és a gyermekét. Kettőjük szokatlan barátsága jó pár megvető tekintettel szembesül a katolikus Rómában. Leila ateista, de az atya annyira más, mint a többi pap, ő emberként közelít a sérült lelkű lányhoz, aki önpusztító szokásait is kezdi elhagyni a mindennapi séták és beszélgetések hatására. Sétáik közben nemcsak a várost ismeri meg főhősnőnk, hanem visszatér a bizalma az emberek iránt.

A regény közepén Leila felmond a munkahelyén és úgy dönt szerencsét próbál egy helyi étteremben pincérnőként, közben pedig – közel 1 év kihagyás utén – elkezdi új könyvét írni, melynek főhőse Raymond atya lesz.

Leilának nem csak Jonathan van segítségére az idegen városban, hanem Fabio és Francesca is, a két testvér, akik annak az étteremnek a tulajdonosai, ahol Leila pincérnői állást vállal. A fiatal, jóképű és bohém Fabio folyton flörtöl Leilával, aki kezdetben szkeptikusan áll a fiúhoz, illetőleg nem akar viszonyba bonyolódni a kollégájával, azért sem, mert a fiú nagyszüleié a lakás, amit a kiadó bérelt számára. Mint a mondás tartja, házi nyúlra nem lövünk. Azonban a közös munka során a fiú állhatatos ostromlásának hatására Leila végül beadja a derekát, jól esik neki Fabio figyelmessége. Bár Leila észreveszi, hogy az atya furán viselkedik, amikor Fabiot és őt együtt látja. Az olvasóban felmerül a kérdés, vajon miért viselkedik így az atya, talán féltékeny? Nem, az nem lehet, hiszen felszentelt katolikus pap, akinek tilos érintkeznie a másik nemmel.

Egy biztos, szerintem Leila soha nem gondolta volna, hogy épp egy pap fogja megváltoztatni és jobb irányba fordítani az életét. Nagyon kíváncsi leszek a történet végére, remélem pozitívan zárul. Abban bízom, hogy Leila új regénye népszerű lesz és a nő teljesen rendbe jön lelkileg, talán felfigyel rá egy új kiadó és talán ezúttal jól választ férfit is…

Ki olvasta már ezt a könyvet? Hogy tetszett? Írd meg nekünk kommentben!

 

A regényben több híres helyszínnel találkozunk, többek között a Colosseummal, Raymond atya kedvenc reggeli futóhelyszíne az ókori emlék, melyről én is készítettem egy pár fotót az olasz körutazáson, az egyiket megosztom Veletek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük