#olvasónők – Szőcs Reni

Újabb részhez érkeztünk a #olvasónők sorozatunkkal, melynek célja az olvasás népszerűsítése a fiatalok körében. Ezen a hetén Szőcs Reni, énekesnő meséli el, miért is érdemes újra elolvasni az Aranyembert. (Az első részt ITT tudjátok újra olvasni.) Ne feledd, olvasni jó dolog!

Jókai Mór – Az Arany Ember

Első körben mindenképp ki szeretném emelni, hogy nem ez lenne a kedvenc könyvem, viszont nagyon sok pozitív élmény kapcsol hozzá, így emiatt gondoltam, hogy erről írom az ajánlóm az #olvasónőkben.

Nagyon szerettem ebben a regényben ahogy érvényesül a Jókai-féle belső kép kivetítése, a főhős belső világa, ami nála nem épp megszokott. A regényben végig követhetjük, ahogyan a szélsőségek bekerülnek Timár Mihály “belsejébe”.

A belső dráma kivetítődik mindkét világra, ez a fajta vívódás volt számomra az amivel a legjobban tudtam azonosulni, és nem azért mert hasonló helyzetben lettem volna, hanem épp amiatt, mert annyira hiteles volt a belső konfliktus kivetítése, hogy én mint olvasó teljesen át tudtam szellemülni és magam képzelni a főhős helyébe. Hiába próbalta sok esetben meggyőzni magát Timár, hogy helyesen járt el, azért sok rossz dolgot sikerült összehalmoznia. Ellenben egyedül a Senki Szigetén sikerült neki valamelyest megszabadulnia azoktól a dolgoktól, ami addig az élet értelmét jelképezte. Ez egy olyan hely volt számára, ahol akárki, senki lehetett így akár azt is mondhatjuk, hogy egy fajta utópia teljesedett be számára ezen a helyen.

Amiatt is nagyon megfogott ez a regény, hogy megszoktuk általában Jókai regényeiben mindig a jó győz, ez a regény teljesen ellentmond az eddigi írásainak. Itt van egy főhősünk, és a konfliktus a hősön belül alakul ki, két történet, két helyszín, két nő. Ez a konfliktus számomra azért volt érdekes, mert ezt maga a főhős kreálta magának (nagyjából). Képtelenség egyszerre két külön életet élni, el kell döntsd mégis ki vagy te valójában, mi az, ami neked fontos, és ami boldoggá tesz. A való életben is nehezen döntünk és mindig ott van a kétely, de valójában, ha kicsit is bízunk az ösztöneinkben mindig ott a válasz is.

Ahogy észleljük Timár társadalmi identitásának kiteljesedését, annál inkább látjuk, hogyan vesznek el a valódi értékei, hogyan tárgyiasodig. Ellenben Senki Szigetén ez nem jellemző, ott senki nem kérdezi, hogy ő kicsoda azt tudja mutatni, amit valóban képviselni akar. Ez a kettős identitás még Krisztián Todornál figyelhető meg, mivel még ő az, aki átjár e két világ közt. Krisztián halála nagyon megfogott, akkor éreztem a fordulatot a regényben, mivel ez egy fontos momentum volt. Timár oda adott neki mindent így elkerülve az öngyilkosságot, Krisztián a Timár identitásával hal meg, és az ő halála jelentette Timár számára a felszabadulást. Nagyon tetszett nekem, ahogy ezáltal Timár végre teljes életet élhet a Senki Szigetén, úgymond “senki” ként.

Nem akarok bele menni nagy elemzésekbe, de már maga a cím is nagyon jól megfogta a lényeget, nyilván teljesen szubjektív kinek mit jelent majd a regény végére, meg hogyan változik az egész jelentése a cselekmény közben.

Próbáltam a számomra fontosabb jeleneteket megfogni, és azokat kiemelni, mert tudom, hogy ez amúgy egy kötelező olvasmány ellenben nagyon tanulságos.

Az életben is néha nagyobb jelentőséget akarunk tulajdonítani az anyagiasságnak, a csillogásnak, a fényűzésnek, holott vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Az ember hamar bűnbe esik, és hamar elragadja magával ez a világ, de mindenki képes belátni idővel azt, hogy a szeretet, a család, a nyugalom a béke mindennél fontosabb. Szerintem fontos, hogy néha szembesüljünk a hibáinkkal és ez a könyv a belső vívódást nagyon szépen megragadja, akár mi is lehettünk volna Timár helyzetében.

Egy szó, mint száz, olvassátok, szeressétek és vonjátok le a számotokra legmegfelelőbb konklúziót és tanulságot ebből a csodás regényből.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük